SZABADSÁG
Már régóta foglalkoztatott a gondolat, vajon Megkötözött
Emberke miért tart, szobája legfeltûnõbb pontján, az
ablakkal szemközti komód közepén egy villanykapcsolót,
úgy, mint valami örökbecsû dísztárgyat, üvegbura
alatt, kicsiny, smaragdzöld, selyem párnácskára fektetve.
- Ez modern mûvészet, vagy a nagymamádé volt? - kérdeztem,
mikor már végképp nem bírtam furdaló
kíváncsiságommal.
- A Szabadság apró, ám mértani pontossággal
megfogalmazott, tömör jelképe! De ezt, a magadfajta ember nem értheti
- legyintett lemondóan, látván tekintetemben a teljes
tanácstalanságot.
- Magyarázd el! - kértem, és õ elmondta azt, amit én most
megpróbálok leírni, Neked:
"Minden a Zsebrádióval kezdõdött. A nyolcadik
szülinapomra kaptam. El voltam bûvölve! Egészen picike, mint ahogy a
nevébõl is kitûnik: ZSEBrádió, és mégis egy
külön világ... sõt, több külön világ,
attól függõen, hány adót tudsz rajta befogni. Egy mozdulat,
bekapcsolod, és tessék... Máris hallhatod, hogy az emberkék,
akiket sose láttál, és akik téged szintén nem
látnak, zenélnek, énekelnek, beszélnek, csak NEKED, azért,
hogy TE hallgasd õket! Bekapcsolhatod, hogy szóljanak, kikapcsolhatod, hogy
hallgassanak, lehalkíthatod, hogy a füledbe suttogjanak, felhangosíthatod,
hogy ordítsanak torkuk szakadtából, és sosem kérdik,
miért. Akkoriban, Zsebrádió használata közben, a hirtelen
mozdulatoktól is óvakodtam, nehogy véletlenül valaki
megsérüljön, odabenn.
És jött az elsõ távirányítású,
színes Televízió! A szobám legkülönlegesebb ablaka,
amin nem belátnak, hanem beköszönnek az emberek. És hatalmamban
tartom, zsinór nélkül! Csak egy gombnyomás, és bármi
megtörténhet. Egy hátránya van, kevés esélyt ad a
fantáziának, legalábbis az enyémnek.
Ezzel szemben, a Telefon mindig az én fantáziámra bízza,
milyennek képzelem a hanghoz tartozó látványt. A
nyomógombos, kihangosítható Telefon, pláne
üzenetrögzítõvel, az egyik legjobb szórakozás,
fõként, ha az ember társaságra vágyik. Csak
bepötyögsz néhány számot, és máris
megszólal valaki a vonal - lehet, hogy a világ - végén, de
mégis itt, közvetlenül melletted. Két pont között a
legrövidebb út, az egyenes... Az egyenes vonal.
No és mi az, ami önmagában egyesíti a Zsebrádiót, a
távirányítású, színes Televíziót, a
nyomógombos, kihangosítható Telefont, de még a Könyvet, a
Papírt, a Ceruzát, az Újságot, a Sakktáblát, a
Keresztrejtvényt, és még ki tudja mi mindent?! No mi lehet az?!
Természetesen a Számítógép! A
Számítógép, ami még arra is képes, amire csak a
gyerekek és az õrültek: nem tesz különbséget
valóság, és képzelet között.
Ezek után, te is biztosan megérted, miért nincs sok kedvem kimozdulni
innen, a szobámból. Minek, hisz nekem, Megkötözött
Emberkének, jó ez így, becsorog hozzám a megszûrt
világ és senki sem bánthat. Nem is mennék sehova, ha nem lenne
valami, ami mindig kirángat innen, emberek közé visz, kifordít,
még akkor is, ha befelé fordulnék. A - 4600 / P típusú
Elektromos Kerekesszék, de Aladdin idejében szebb neve volt. Ha tudnád,
milyen érzés elõször egyedül eljutni a szoba másik
sarkába, három másodperc alatt, akkor tudnád, mi a
szabadság. Akkor éreztem elõször, hogy minden csak tõlem
függ, én döntöm el, hogy merre és meddig, csak a saját
határaimba ütközhetek. Nincs megállás!
Megváltozott az életem, lassacskán átveszem a marslakók
táplálkozási szokásait: kevés fehérjét,
és több áramot fogyasztok. Ha úgy vesszük, manapság a
gombok, billentyûk, kapcsolók korszakát éljük, és
ebbõl a szempontból, nekem mindenem megvan, de esetleg... ha lenne egy
saját géppisztolyom..."