Csengetés, ajtónyitás.
>  > - Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
> - Mit?!
> - Hát a sötétségmérot. Pardon, szabad?
> - Miféle sötétségmérot?!
> - Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
> - Nem én!
> - Akkor tessék.
> - Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem!
> Gázóra, villanyóra, homérobol ketto, vekker...
> - Sötétségméroje is?
> - Az nincs, de...
> - Nalátja. Hol van még a minden.
> - ... és mit mér...ez?
> - Hát sötétet. Hova szereljük?
> - ... talán oda...a sarokba...
> - Nem lesz ott neki túl sötét?
> - Nem az kell?
> - Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet. Nem
szabad túlterhelni.
> Meg aztán...maga is rosszabbul jár.
> - Miért?
> - Nagyobb lesz a sötétszámla.
> - Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
> - Miért? A villanyért nem fizet?
> - Azért igen, de...
> - Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük, ott
többet
> mér majd, bár tehet elé egy lámpát, csak akkor a
villanyszámla lesz
> nagyobb.
> - Jó, tegyék az ablak elé.
> - Rendben. De...akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
> - Ettol a kis vacaktól?
> - Dehogy. Ez csak a mérohelybeméro.
> - És mekkora a méro?!
> - Kétszer négyszer feles.
> - ...méterben?
> - Igen.
> - Nincs kisebb?!
> - Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor
négyes.
> De az már közületi.
> - És miért ilyen nagyok?
> - Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek,
> a plombának, a hangszigetelésnek. Így is dübörög.
> - Mi?!
> - De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas
csöndnek.
> Na, behozzuk.
>  > - Leolvasni tudja?
> - Azt is nekem kell?
> - Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyu leolvasni, mert
> világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem lát semmit.

> Egyedül él?
> - Szerencsére.
> - Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
> - ...jaj...
> - Nyugi. Mindenki átmegy. Elobb-utóbb. És csak két
hónap.
> A lényeg az ugrás.
> - Milyen ugrás?
> - Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás
elott felkattintja
> a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség plusz egy picire kapcsol,
> hogy elérje a mutatót.
> - De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben
érek oda
> és nem látom, hogy mennyi sötét van.
> - Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza
> nullára, mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik,
> igyekszik, és már csak várja a fényt, meg leolvas.
> - ...és ha nem egyedül élnék?
> - Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót
fogja.
> - És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám? Megfogom a
sötétben a
> mutatót, és rávilágítok.
> - Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már
ilyen. Megijedtek
> az adattól.
> - Én szorosan fognám a lámpát.
> - Biztos?
> - Biztos.
> - Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó
táborba.
> - Hova?
> - Hát a lámpafogó kiképzobe. Jó a hortobágyi?

> - Nem tudom, még sohasem voltam benne...
> - Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Eloször
faágon
> gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül a
lámpaszimulátorra,
> végül pedig levizsgázik éleselemessel.
> - Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni?
> - Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a
sötétség-leolvasás
> ellenor
> megbüntetheti.
> - O is fog jönni?
> - Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen
> rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
> - ...ez a ... ellenor pontosan mit ellenoriz?
> - Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl
közel
> a géphez.
> - Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
> - Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
> - ..jaj...
> - Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
> - Na jó, feladom. Nézzék...nem lehetne, hogy maguk nem
találtak engem
> itthon?
> - Hát...
> - Kétezer?
> - Rendben. Viszlát.
> - Inkább ne.
>  > Ajtóbecsukás. Szinte azonnali csengetés,
ajtónyitás.
>  > - Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az elobb nem
találtuk otthon...