Vegyünk egy ketrecet, amiben öt majom van.

A ketrecben egy madzagon lóg egy banán. A banánt lépcsokön
lehet elérni. Az egyik majom elobb-utóbb odamegy a lépcsohöz
és elkezd felmászni a banánért. Azonban ahogy
hozzáér a lépcsohöz, az összes majom hideg zuhanyt kap.

Kicsit késobb egy másik majom is megpróbál felmászni a
banánért - az eredmény ugyanaz. Ez még számos alkalommal
megtörténik.

Nemsokára, amikor egy majom csak elindul a lépcso felé, a többiek
ezt megpróbálják megakadályozni.

Most zárd el a vízcsapot, nem lesz több zuhany. Cseréld ki az egyik
majmot egy újoncra. Az új fiú meglátja a banánt és
megpróbál érte felmászni. A többiek azonnnal
megtámadják és nem engedik hogy a lépcso közelébe
menjen. Amikor minden mászási kísérlet kudarcba fullad a
többiek támadása miatt, az új fiú feladja.

Most cserélj ki még egy régi (zuhanyozott) majmot egy újoncra. Az
új megint csak megpróbálkozik a banánhoz jutással, de a
többi négy megtámadja ezért. Az elozo újonc is boldogan vesz
részt a támadásban.

Amikor már ez is feladta, cserélj ki egy harmadik majmot. Amikor ez is
megpróbál eljutni a banánért, a többi négy
megtámadja. Pedig a négy támadó majom közül kettonek
elképzelése sincs, miért nem szabad a banánnal
próbálkozni.

Miután a negyedik és az ötödik majmot is kicserélted, a
ketrecben lévo majmok egyikének sincs emléke a hideg zuhanyról.
Mégis, meg sem próbálnak eljutni a banánért. Hogy
miért? Mert ez mindig így volt és mindenki így csinálja.

Így születik a "company policy".