Uszkár. Franciák tenyésztették ki, bár meglehet, hogy nekünk is van némi közünk hozzá, hiszen a XVII-XVIII. századbeli német források "magyar vízikutyaként" említik a "pudelt". Az egyik legértelmesebb, igen ügyes, nagy munkakedvű, kedves, tanulékony és szolgálatkész fajta. Régen főleg vízi vadászatokon használták, ma, ha dolgozik, többnyire a cirkuszi kutyaszámok sztárja. Világ-szerte elterjedt, kedvtelésből tartják. Szőrét a jellegzetes pudli formára nyírják. Fehér, fekete vagy barna színben tenyésztik, de van ezüstuszkár is. A foltosság küllemi hiba. Nagysága szerint négy változatát: nagy, közép, kis és törpe uszkárt tartanak nyilván.

Nagy uszkár. Marmagassága 45-60 cm, jól idomítható, szolgálatkész, szinte mindent megtanul, ami csak megkívánható egy kutyától.

Törpe uszkár. A nagyobb változatok mindössze 25-28 cm magas, túltenyésztett torzója. Plüssfigurákra emlékeztető formája, csillogó gombszeme népszerűvé teszi, de kényes, az időjárás változásaira igen érzékeny, kimondottan luxusállat.

Pekingi palotakutyácska. Ősrégi, szép hosszú szőrű, a kínai császárok udvarában kitenyésztett, 15-25 cm magas, zömök kis állat. Értelmes, igen ragaszkodik a gazdajához, kimondottan luxuseb. Minden színben előfordul, annál értékesebb, minél parányibb.

Máltai selyemkutya Állítólag már a régi egyiptomiak is tartottak hozzá hasonló kis kutyákat, s a római hölgyeknek is volt ilyesféle ölebük. Mindössze 20-25 cm magas, szőre hosszú, selymes, általában hófehér színű. Kimondottan luxusállat.

Mops. A mopsz eredetét kutatva több verzió ismeretes, abban azonban a legtöbben egyetértenek, hogy Kínából származik, akárcsak a többi lapos orrú fajta.

A mopsz külseje megtévesztő a tudatlan szemlélő számára. Ez a ráncos képű, dülledt szemű, mindig zsémbes arckifejezést öltő kutya valójában vidám, érzékeny, hűséges, szeretetre méltó, gyengéd lelket takar. Élénk és játékos állat, mely mindig meghálálja a gazda szeretetét és törődését. Ideális családi kutya, jól megfér más kutyákkal, macskákkal, valamint gyerekekkel is. Intelligens, azonban csak türelemmel és játékos formában nevelhető. Aki nem ért a nyelvén, könnyen egy makacs mopsz tulajdonosává válik.

A feje kerek, viszonylag nagy, homlokán jellegzetesen ráncos a bőr. Az orra rövid és széles, nyomott. Jellegzetes a fekete pofa. Szemei nagyok, kör alakúak és dülledtek, nagyon sötétek. Tekintete félénk, könyörgő, kissé szemrehányó. Farka a vége felé vékonyodó, erősen, általában kétszeresen kunkorodó, ún. malacfarok.

Bichon frise. Állítólag Tenerifféről származik, ez a vérmérsékletén meg is látszik. Igazi spanyolos temperamentumú, nagyon vagány kiskutyák. A standard országa Belgium és Franciaország. Mindig vidám, nincs olyan, hogy nincs kedve bolondozni, de ezzel szemben simulékonyak. Nem várják el, hogy állandóan velük foglalkozzunk. Amikor látják, hogy nem ők a középpont, elpihennek, nyugodtak.

Mindenki úgy gondolja, amikor meglát egy ilyen kutyát a kiállításon, hogy rengeteg munka rendben tartani, pedig nem így van. A mi kutyáink havonta fürdenek.  A szőre valóban nem hullik, de szőrváltásuk nekik is van. Ilyenkor gyakrabban kell fésülni.

Szeretnek pocskolni, fogócskázni, pankrációzni. Olyan hangokat adnak ki magukból a közelharcos játékoknál, mintha egymás életére törnének, de még soha nem okoztak sérülést egymásnak. Nagyon jó lelkű kiskutyák. Nagyon szeretik az embereket és egymást is. Más fajta kutyákkal sincs semmi gondjuk. Öten is elkucorognak egymáson egy fotelban, pedig van helyük, hogy mindenki külön feküdjön, de ők inkább nyomorognak, csak hogy együtt legyenek.