HEhehe, jól palira vettem anyucit! De megérdemelte mert elment egy úgynevezett suliba, engem meg bezárt a szobába...Nagyon sokára jött meg, én meg amikor meghallottam jól elbújtam: a könyvespolc 2 könyve közé, arccal befele:-D Nagyon muris volt, ahogy anyuci besomfordált a szobába hogy nehogy felébresszen ha alszom...Hehehe... Milyen ütődött képet vágott, amikor nem voltm az ágyikómban!Rohangált fel-alá: ágyalatt, asztal alatt, székalatt, ágymögött, szekrénymögött. A végén majdnem sírt, akkor megsajnáltam és röfögtem neki egyet a polcról:-D Ő úgy megörült nekem, addig gyömöszkélt az ölében amíg pisilni nem kellett, és amikor lerakott jól rápisiltem a gatyájára! Azért már meg is szidott... Szeretek különben bujócskázni! De csak úgy jó, ha mindig olyan helyre bújok el, ahol nem keresnének! Múltkor például kiszöktem a teraszra és bebújtam a ponyva alá amivel a kertibútort letakarják. Ezek a buták meg ottbennt kerestek!!! Hahaha! De anyuci egyre okosabb mert eszébe jutott, hogy multkor is alámerészkedtem a ponyvának, szóval a végeredmény le-ipi-apacsoltak! A lakásban is annyi hely van ahova el lehet bújni, és ahova egyébként nem is mehetnék be, mert állitólag mindent megnyalok és feleszek, ami miatt sohase fogok meggyogyulni! Nevetséges, tudok én viselkedni ha kell, azt hogy például a fürdőszobába nem engednek be, nem értem tök fincsi lehet az a Domestosnak nevezett vacak, multkor már majdnem sikerült megkóstolnom, de kitessékeltek... Nah egyszer oda is elbújtam, de nem volt időm nyalakodni, mert lefoglalt egy vizes törölköző az ajtó mögött! Aztán a Pici kosara , mivel magas először nem is tudtam belemászni, de most már én is nagy vagyok! Jah meg kedvenc búvóhelyem a 2 fotel között és a kanapé mögött. Tök jó, nem?!