Anyucinak még ma is suliba kellett mennie, de nem ám a közelbe, hanem megint Pestre, ráadásul a nagymamival, mert különben nem ért volna oda időben, meg haza sem lett volna mivel jönnie. Szóval Picivel muszáj volt korán felkelnünk, ha már egyszer Anyuciék felkeltek, és sitty-sutty itt hagytak bennünket. Visszaaludtunk a kanapén. Azután felébredt Öcsi is, felhuzta a redőnyöket, megreggeliztetett bennünket, kiengedett pisilni, aztán ő is elment. Még szerencse hogy anyuciék hamar hazaértek: kora délután. Aztán nekiálltak fincsi illatokat, és kajákat gyártani a konyhában. Persze mi Picivel folyamatosan őriztük őket, nehogy elszökjenek megint. Nah meg persze hátha lelkiismeretfurdalásuk lesz, és kapunk azokból aminek olyan édes szimata van. Este 6ig sütöttek, mint kiderült 4 fajta sütit, 2őt meg is kóstolhattunk: egy sósperecet, amire nagyon szomjas lettem, meg egy csokis kenyér nevezetűt, amiből meg csak nagyon keveset ehettünk, de legalább kaptunk banánt is, és fincsi bárányos konzerv volt a vacsi- táp nélkül!!!