Ma reggel, nem túl korán anyuciék bepakoltak egy-két cuccot, és utána nagy meglepetésünkre (és heves izgalom-rohamokkal felszerelkezve) minket is, elindultunk a hosszú útra Pestre. Az út elején nehezen viseltem, hogy nem mehettem előre anyuci ölébe, ezért kaparás, nyühögés, nyalás, ugrálás, hiszti, mindent bevetettem, de nem használt, így amikor belefáradtam elfeküdtem én is a Pici mellé. Egyszer kellett megállni, ahol pisi-kaki minden megvolt 2x is, Székesfehérvár környékén, de utána már sehol sem kellett. 

Jah láttunk egy városi egeret vagy egy csökött patkányt fennt pesten...A mérete miatt nem tudjuk eldönteni mi volt az, mert formára inkább egérre hasonlitott, viszont nagyságra majdnem patkány volt, igaz annál meg kicsit kisebb!

Hazafelé jobban viseltük az utat, csak az utolsó negyed óra volt megint nehéz, mert nem álltunk meg útközben sehol, mert siettünk inkább haza.