Államvizsga nap:

Úristen hogy izgulok! Nemcsak azért hogy sikerül-e anyucinak vagy nem, hanem hogy nehogy rosszul legyen! Itten pár napig csak kávén meg cigin élt, néha evett kis étcsokit, jah meg vizet ivott. Csak nehogy bepánikoljon!

Annyira kivolt az anyuci hogy a nagymaminak kellett őt ma elvinni vizsgázni, mert vezetni nem tudott volna...

Megjöttek: SIKERÜLT !!!!!! Megvan anyuci oklevele: környezetmérnök lett, tudtam hogy meglesz és büszke vagyok rá!

Az egész család nagyon örült! Csak a baj az volt, hogy itthon nemhogy fellélegzett volna, inkább most jött ki rajta az ideg és minden baja volt: szédült, fájt a feje, a gyomra, hányingere volt, zsibbadt a bal oldala, a keze, a lábai térdtől lefele...De evett egy kicsit, pihizett egy kicsit, ivott egy kis lélekmelegítő alkoholt is és egész jól lett! Hálisten!

Diplomaátadó:

Tegnap már a Picivel azt hittük sosem lesz alvás, éjfélig melóztak anyuciék a konyhában úgy, hogy mi semmiből sem kaptunk! Ez mindez azért volt, mert ma adják ünnepélyesen át anyucinak a megérdemelt papírt, kíváncsi vagyok hogy fog kinézni! Jah és nem a papírért főztek ennyit, hanem az utánna tartandó bulira, ahol nem a papírt ünneplik, hanem a szenvedések végét...Ez vajon mit jelenthet????

NAh véget ért ma minden felhajtás, már hajnal egy felé jár az idő, megvolt a vendégsereg, az evészet-ivászat, én csomó nasit kaptam a gyerekektől, sőt felmásztam egy babakocsiba is és össze-vissza csókolgattam minden gyereket, akik volt hogy nem élvezték de annyira nem volt rossz sem, mert utána a következőt már megvigyorogták!